Egyszer, egy rákospatak-parti kollégiumban eldugultak a szennyvízlefolyók...

Vérestampon holokauszt

Egyszer volt, hol nem volt...

- Hogy is volt?

Volt egyszer egy koedukált kollégium, ahol jányok s fiúkák éldegéltek egymás mellett (alatt-felett) mélységes-mély egyetértésben.

Ez azonban csupán az álca volt, képmutatók állandó maszkerádjának leple, minthogy minden hónapban egyszer eljött a gonosz mostohaanya, az Igazgatónő Őnaccsága, ellenőrizni, vajha jól számolták-e a lencsét, válogatták ki a hamuból, avagy megfelelőképpen keveset étkeznek-e a fiziológiai létminimum fenntartása végett (a hosszú élet titka a mérsékelt étkezés, ugyebár). Továbbá, hogy biztos legyen abban, senki nem tett közülük nem kívánt lépéseket az internet sávszélességének merényletszerű növelése érdekében, hogy csorogjon, folydogáljon a torrentpornó.

Történt azonban egyszer, hogy eldugult a kollégiumban az összes lefolyó, és erre - a nemi sovinizmus égisze alatt - egyből a fiúkat vették elő, hogy miért húzzák le a vécépapírgurigát is a slozin, és miért nem a kukába dobják azt. A fiúkák ezáltal igencsak veszélyeztetett pozícióba, defenzívába szorultak, legfőképpen azért, mert már korábban rajtuk ragadt, hogy kevésbé használják lelkesen a vécékefét, mint kollegináik. Ingatag pozíciójukat egyvalami tudta csak helyrebillenteni ezután: igen, a "vakvéletlen". Illetve, mondhatnánk azt is: ember tervez, Isten végez.

Ugyanis, a dugulás eltávolítására nagynyomású vízzel operáló IFA-retró öltözetbe bújt lajtoskocsi-féleség körül ólálkodók ennél meglepőbb felfedezést tettek: mintha kicsit sok szintetikus vatta lett volna a korántsem vonzó végtermékek között, mint azt elsőre bárki gondolta volna. Vajh' mi lehetett az? Mi foszolhat jobban széjjel, mi szívhatja meg magát jobban meg vízzel oly' elképzelhetetlen térfogatra növekedvén, hogy mellette egy árva vízmolekula, még annyi sem kockáztathat meg elhaladást a fennakadás kockázata nélkül?

Könnyű mostmár kitalálni: a használt tamponok tömkelege volt a hunyó. Nem is kicsiny mennyiség, sőt: meseszerűen sok, akárcsak valami félresikerült merénylet végterméke.

Ezen tapasztalás után - ex post facto – a házisárkány Őnaccsága már lényegesen tapintatosabban állt elő az új farbával: a jányoknak nem kéne oda dobálni kutyusaink kedvelt marcangolnivalóját havi ciklusuk lecsengése után, ahová eleddig. Így szegény tamponok már nem láthatják el többé a kettős dugítás nagyszerű küldetését, amennyiben először a testnyílásban teljesítették valós küldetésüket, második, akaratlan - indirekt - szerepük azonban ezzel elveszett. Mivé lesznek így szegények, ha már bajt sem okozhatnak? Egyszerű, közönséges kommunális hulladékká?!

Azóta majd egy év telt el, és az elballagott kolleginák helyére újak érkeztek, kik közül valószínűleg sokan folytatják áldatlan tevékenységüket. Teszik azért is, midőn a téma kicsit túlságosan is magasra emeltetett prűdéria-falakba ütközhetik, tehát hogy nemigen dilemmázgatnak el a jányok egymás között a használt tamponok elhelyezésének fontos kérdéseiről. "Ó idők, ó erkölcsök!" Bolondos április csaknem egy éve volt már; leshetjük tehát a fejleményeket, vajon megismétlődik-e idén, vagy bármikor a jövőben, a vérestampon-holokauszt???

Vége.

2007. áprilisában